szerepjatek novellak karacsony

View szerepjatek novellak karacsony flipbook.

Fruzsi: Diana de Brave Azt hiszem mégsem volt olyan bombabiztos a tervem. Pedig nagyon jónak tűnt. De a tény, hogy jelenleg egy közel két méteres, és iszonyat mérges izomkolosszus a matracnak nyom és fojtogat nem erről árulkodik. Normális emberben felme- rülhet a kérdés, hogy hogy a frászba jutottam ide. Nos az egy hosszú sztori. Egy kicsi faluban születtem, a hármas határnál. Ez a falu Ferret, az egyik ember szövetség, Eregosz a bölcstünde királyság és a Khondym hegységnek, azaz a vámpírok birodalmának határán van. Az érdekessége, hogy csupa olyan félvér és kitaszított lakja, mint én. Az anyám egy mágus félvér, az apám kitaszított vámpír. A félvérek klasszikusan egy ember és egy mágikus lény gyermekei, akik mágiája gyengébb, mint a mágikus lényeké. Az én esetem viszont kicsit speciá- lisabb hiszen én nem egy ember gyereke vagyok. Az én mágiám mutálódott. Egyetlen képességem van, de az zseniális. Aminek a vérét veszem azzá onnantól át tudok változni. Na ezért vagyok most itt. Merthogy mióta erre rájöttem szeret- nék tudni sárkány alakot ölteni. Van egyáltalán ember, aki szerint nem király közel sérthetetlenül repkedni? Csakhogy, a sárkányok pikkelyei áthatolhatatla- nok, vagyis vért se nagyon lehet tőlük venni. És itt jön a trükk. A nemessárkányok- nak emberi alakja is van, amikor alszanak ezt veszik fel, meg amúgy is tudják viselni. Ember alakban nincs pikkely, szóval simán lehet vért venni. Zseniális öt- letnek tűnt, szóval felkerestem az utolsó nemessárkányt Ardán, hogy pár csepp vért vegyek tőle álmában. Na igen, csak azzal nem számoltam, hogy az ablakon bemászva ráesem, ő meg felébred. És meglepő módon nem volt túl boldog. Pedig lehetett volna az. Végtére is egy csinos nő fekszik az ágyában. De nem. Mivel ma- gasabb, mint én, kétszer annyit nyom és gyorsabb is nálam igen hamar

legyőzött. Most itt fekszem alatta, az egyik kezével a kezeimet fogja le a fejem fe- lett, a másikkal a torkomat szorítja. -Ki a fene vagy te és mit kerestél rajtam? Ki küldött? -Kérdezi vicsorogva. Az nem áll össze neki, hogy ha a torkom szorongatja kicsit bajos válaszolni? Nos, úgy tűnik mégis mert a szorítása lazul. -Válaszolj! -A nevem Diana. Diana de Brave. Magamtól jöttem, senki nem küldött. És nem állt szándékomban rajtad kikötni. -Nos inkább Diana de Ostoba kéne, hogy legyél -Ez az alak még sérteget is! Be- törném az orrát, ha tudnék mozogni, akkor is, ha igen csinos a pofija. Jól néz ki ez a faszkalap, kár, hogy faszkalap -És hol akartál kikötni? Miért jöttél? -Nos ez nem fogja a túlélési esélyeimet növelni, de mindegy. Meg akartalak ha- rapni. Pár vércsepp lett volna az egész. Mire felébredsz be is gyógyult volna, észre se vennéd… -Az arcából ítélve valóban nem segített. Aztán kitört belőle a röhögés. Nem értem ezt a férfit. Kicsit se. De vonzó értelmezhetetlen faszkalap. Azonban ez lényegtelen mert jelenleg mentenem kéne a bőröm. Hirtelen felrántom a térdem és tökön rúgom. A vigyor lehervad az arcáról, a szorítása enyhül, én pedig ki- gördülök alóla és futni kezdek. Rohanok, nem tudom merre csak innen el. Ekkor valami a karomhoz ér. Rántanám el, azonban késő. Sárkányunk vasmarka rá- fonódik és magához ránt. Aztán a falnak lök és hozzászorít, kezeimmel a fejem felett. Megint. Ami új, hogy az eseménysor nem tett jót a ruhámnak, valahol el- szakadt és most a teljes dekoltázsom látszik. Fasza. Hogy a helyzet még jobb le- gyen a rémisztő értelmezhetetlen jóképű faszkalap is ezt bámulja. A szemében pe- dig vágy lüktet és éhség. Kellően sok kellően sötét könyvet olvastam ahhoz, hogy

tudjam, hogy rohadt nagy bajban vagyok. és ez a megérzés bejön amikor rekedt, mély hangon megszólal: -Megkímélem az életed, ami igen nagylelkű tőlem, egy feltétellel. Legyél az enyém -Hogy mi?! Álljunk meg egy rövidke pillanatra. Mit ért azon, hogy az övé? Egyrészt. Másrészt bármit is ért alatta, ha ilyen birtokló egy faszkalap lehet inkább kihagynám. Kezdem érteni Andromeda miért húzta fel a nyúlci- pőt. Nem szimpatikus, ha egy férfi így beszél. Izgatónak mondjuk a testem sze- rint izgató, de neki ebbe nincs beleszólása. -Mit értesz azalatt, hogy a tiéd? -kérdezem jóval kevésbé magabiztos hangon, mint szeretném. Maradjunk meg abban a hitben, hogy azért, mert féltem az életem és nem azért, mert valami határozottan kemény dolog nyomódik a ha- samnak, vagy mert az ősibb és józan ésszel nem igazán törődő részeimnek bejön a helyzet. Nem. A hangom csak azért ilyen erőtlen mert egy két méteres izomkolosz- szus a falnak nyom és simán lehet, hogy megöl. -Valami olyasmit, hogy a szeretőm vagy. Csak egy kicsit sötétebb verzióban. Más férfi nem ér hozzád, nem néz rád és lát olyasmit, amit csak én láthatok, te pedig azt teszed, amit mondok -Aha. Faszt. -Hogy mit mondtál? -Upszi. Ezek szerint ezt hangosan is kimondtam. De a jó hír, hogy még mindig élek. -Azt mondtam kissé tömörebben, hogy nem igazán tetszik ez a tiédnek lenni dolog. Ha eddig nem vette volna észre önálló akarattal bíró lény vagyok -Ó, ezt észrevettem. Egy felettébb vonzó ámbár a jelek szerint szuicid hajlamokkal rendelkező önálló akarattal bíró lény -Mondja majd elröhögi magát. Faszfej. -Hogy hívnak? -Kérdezem mert nem vagyok normális, meg mert mivel hosszú- távú terveim vannak az élettel úgy tűnik az övé -belegondolni is taszító- leszek és

akkor már tudjam kinek. De a kérdésemre még jobb kedve lesz. Ha az ágyékába térdelnék… -Meg ne próbáld! -ezek szerint látszott rajtam az ötlet. De legalább már nem olyan irritálóan jókedvű. – Lord Alekszej Voronov vagyok Kicsim. Ezt a kérdésed vehetem igennek? -Nem kedvelem ezt az alakot. De inkább elviselem egy kicsit és életben maradok, mint hagyom, hogy most megfojtson. Sauron majd leszereli. -Veheted. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez a két méteres izomkolosszus és faszfej lesz a férjem egy nap. Szóval végül nem egy kis ideg viseltem el VÉGE

Eszti: Kori (Rohino) Kellett nekem hazajönni. Mármint imádom a szüleimet meg menő hercegnőnek lenni. Középföld pedig igazán gyönyörű, bár az apám találhatott volna kicsit kreatívabb nevet, de mindegy. De azt nagyra értékelném, ha az apám belátná, hogy tudok magamra vigyázni. Jó van valami abban, hogy az, hogy ma- gamra haragítottam egy vala zsarnokot miközben úgy engedett el kicsit sem túlféltő apám, hogy ne keveredjek bajba, ellenem szól. Viszont én csak segítettem a lánynak, akinek a tanítója és barátja vagyok. Mondjuk az is tény, hogy ez a lány most azt se tudja ki csak valami érthetetlen nyelven motyog. Ez azonban nem változtat azon, hogy technikailag nem keveredtem bajba. A baj jött hozzám. Én csak nem álltam ellen. De akárhogy is 32 évesen már nem ítélnek szobafogságra valakit! Jó a szobám akkora, mint mások álomháza de nem ez a lényeg. És egy 32 évesen pláne nem kell nekem testőr. Tudok harcolni, harcoltam is. Mondjuk, ha ezt apám megtudja infarktust kap szóval nem érvelhetek vele. De akkor se szeret- ném, hogy valami random ember koslasson utánam. Hogy fogok én pasizni így? Merthogy lássuk be, ha valaki jelentéseket tesz rólad a túlféltő apádnak úgy nehezen jöhetsz össze az apád bizalmasával. Szerencsémre annyit sikerült kihar- colnom, hogy Kay legyen a testőröm. Kay a legjobb (és egyetlen itteni) barátom mióta az apám hadvezére lett és megismertem. És nemmellesleg ő az a bizonyos bizalmas, aki elcsavarta a fejem. És azt kell mondjam ez az egész helyzet sokkal elviselhetőbb a legjobb barátoddal ülve egy kellemes kis kocsmában. Az is előny, hogy a barátod jóképű te meg spicces vagy.

-Amúgy… -kezdi el a velem ellentétben teljesen józan Kay- meg kéne beszélnünk, hogy hogy szólítsalak. Mármint nem szólíthatlak Drágámnak amikor a test- őröd vagyok. Az apád ki nyuvaszt. De a kisasszony olyan… -Karót nyelt formaság -szólok közbe- Ne merészelj így szólítani! Kori? Azon csak nem akad ki az apám, ha a nevemen szólí…hukk -Nos Drágám, pardon Kori szerintem én ezt most elveszem- veszi ki a kezemből a koktélomat -eleget ittál! -Nem is ittam olyan sokat. kikérem magamnak! -mondom miközben hirtelen ki- váló ötletnek tűnik áthajolni az asztalon, hogy visszaszerezzem a poharam. Mert lehet Kay a leggyönyörűbb és legcsodásabb férfi, a piám az enyém. Kay egyszer csak a pohár tartalmát egyszuszra kiissza. Ki se élvezte. Az én fincsi koktélkámat. Ha már ellopta. Mondjuk a grimaszba ránduló arca alapján nem különösebben ízlett neki. Nem tudja mi a jó. Jóképű alak szar ízléssel. -Hogy tudod meginni ezt az alkohollal kevert cukortrutyit?! Mégis mi a franc volt ez? -Nem cukortrutyi. Koktél. Gyümölcslé meg szörp. Vodkával, meg talán… -próbá- lok rájönni mi van még benne amikor valami sokkal fontosabb jut eszembe- Te ittál! Kay soha nem iszik. Soha. De most ivott, hogy ne ihassak többet mert szerinte ré- szeg vagyok. Ez dühítő ugyanakkor cuki. -Nos szerintem ennek a borzadájnak ez határozottan nem összetevője. -F-i-n-o-m k-o-k-t-é-l. gyerünk mond utánam. -Egyezzünk meg abban, hogy nekem más íze van jó? -Nem hiszem, de mindjárt kiderítem.

Azzal a piának hála egyrészt a köztünk lévő asztalról, másrészt a köztünk lévő társadalmi akadályokról megfeledkezve előrehajolok és megcsókolom. Vagy hát szeretném csak az az asztal ott van és mint kiderült nem éppen stabil. Én ráboru- lok az asztalra, az asztal pedig Kayra. Aki szerencsére kitér előle és magával ránt. Szóval ott fekszem a kocsma padlóján a nagyon jóképű legjobb barátomon. És hála az igenis finom koktélomnak minden aggodalom nélkül megcsókolom. Mire Kay váratlan sebességgel pattan fel, ránt magával és ölel át. -Szeretsz Kori? Mert ha igen, ha vállalod akkor leszarom, hogy fővesztéssel jár- hat ez az akármi. Szeretnéd? Nos itt már nem olyan jótékony hatású az alkohol. De végre! Végre kimondta! Csak emlékezzek rá holnap. Mondjuk a szívem őrült tempójából ítélve tuti fogok. Aprót bólintok mert a pia+ szerelem ütős kombó. Mire ő lehajol és megcsókol. Az- tán újra és újra. Én részeg szerencsétlen meg ennyit bírok kinyögni: -Nálad is ugyanolyan finom az íze. Erre ő elneveti magát. A mellkasa is beleremeg és nem csak hallom, mivel hozzá- simulok érzem is a hangot. -Ha innentől csak a cukortrutyidat ihatom is hálás leszek annak a löttynek. Pláne, ha minden alkalommal megcsókolsz amikor fogyasztom. Én részeg szerencsétlen meg fülig pirulva vigyorgok. Szeretem Kayt. Akkor is, ha az apám kitekeri a nyakunkat érte. A bajtársam, a védelmezőm, a legjobb ba- rátom. És életem szerelme. Miközben ezen mélázok meg azon, hogy szeretem Kay ölelését egyre hosszabba- kat pislogok. Amikor ásítok is egyet Kay a karjaiba kap, ad egy puszit a homlo- komra majd a fülemhez hajolva suttog.

-Azt hiszem itt az ideje, hogy visszavigyelek. Nem lenne szerencsés, ha a kapcso- latunk 1 napot sem élne túl mert az apad kitekeri a nyakam csak mert hajnali 4-kor még egy kocsmában voltál. Nem nagyon ellenkezek. Ha az az ára, hogy a karjaiban maradjak, hogy haza kell mennem ám legyen. Amúgy is leragad a szemem. Félálomban még elmo- tyogok egy jó éjszakát, aztán elnyom az álom. Az utolsó gondolatom a fogada- lom, hogy küzdeni fogok Kayért, értünk, a kapcsolatunkért. ha kell az apámmal is szembe megyek érte. Ekkor még nem tudom, hogy az otthonomat is el fogom hagyni a szerelmünkért és az életemet fogom érte adni. Csak azt tudom, hogy szeretnék így maradni a karjaiban. VÉGE

Apolka: Silo Amikor belementem, hogy viszem Digging Fészekrakóját (mégis milyen név ez egy fogadónak) nem volt szó arról, hogy Ms. Pazarlás is velem tart. Ms. Pofát- lanul Csinos Pazarlás. Moyrának nem kéne itt lennie. Egyrészt ragaszkodik ahoz, hogy ne emeljek árat, fűtsük a szobákat és ne dobjuk ki az embereket, akik csak lebzselnek, de nem vásárolnak. Szabotálja az üzletet, alig van így haszon. És ha ez nem lenne elég egy teljes szobát elfoglal. Egy olyan szobát, amit amúgy ki lehetne adni. Mondjuk lehet nem is baj, hogy nem osztozunk Digging fran- ciaágyas hálójában. Van abban a nőszemélyben valami furcsa. Hajlamos rá- venni arra, hogy teljesen meggondolatlan lépéseket tegyek csak mert rebegteti a szempilláit. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen azt mondanám, hogy tetszik ne- kem. Ennyire idiótán csak akkor viselkednek az emberek, vagy hát ilyen szintre csak a férfiak süllyednek le. Ők nem elég vonzóak, hogy egy nő ilyen mélyre me- részkedjen miattuk. De az kizárt, hogy én is ebbe a csapdába essek hiszen Moyra nő, én meg nem vagyok férfi, illetve leszoktam a gyerekes ábrándok kergetéséről amikor utcára kerültem miattuk. Felesleges abba a tévhitbe ringatnom ma- gam, hogy bármit is ér a szeretet. Asuna szeretett. Szeretett a szüleim helyett, akik kidobtak. Aztán meghalt. Én pedig megtanultam egy életre, hogy a sze- retet csak fájdalmat hagy. Hogy csak magunkra szabad számítanunk. Hogy az első a stabilitás. A stabilitáshoz pedig pénz kell. És itt a mesének vége. Ez a megátalkodott, és értelmezhetetlenül gyönyörű, nőszemély viszont a fejébe vette, hogy rávesz, hogy a pillanatnak éljek és ne a pénzt számoljam és kisakkozzam, hogy hogy lesz. Marhaság. Lehet, hogy akinek van családja és az apja gaz- dag nemes megengedheti magának a luxust, hogy a pillanatnak éljen. Egy

árva körözött bűnöző nem. Az, akinek lopnia kellet, hogy ehessen, ölnie kellett, hogy vérhez jusson és futnia, hogy életben maradhasson nem engedhet megy egyetlen hibás lépést sem. Az ilyenek élete egy játszma, amit hideg fejjel és éles késsel kell játszani. Nem vágyakkal, ábrándokkal, lelkiismerettel és a hülye pillanatnak éléssel. Igen ám csakhogy a női nemet arra teremtették, hogy pusztítást hozzon a férfiak alkotta világ tökéletes páncélján. Nekem démonnak kéne lennem, pusz- títónak, természeti katasztrófának, káosznak. Nem nyálát csorgató nyomorult- nak, aki hagyja magát rávenni, hogy egy este táncoljon Ms. Pazarlással. Ez a férfiak szerepe nem a miénk. Mi vagyunk a ravaszság, az ész, a megfontoltság. Ők meg a farkuk által vezérelt, manipulálható, egoisták, akik azt hiszik, hogy a kezükben a világ. És mégis jelenleg egy pofátlanul csinos nőszemély ráncibál a táncparketten ahelyett, hogy a kassza mögött állnék. Azt se tudom miért mentem ebbe bele. Talán mert kellemes érzés magamhoz ölelni. Olyan mint… a béke. Nem tudom mikor éreztem békét utoljára, ha éreztem valaha. De most ahogy ez a nő- személy hozzám simulva táncnak titulálva dülöngél ez önt el. Furcsa. Nagyon furcsa. Töprengésemből egy kellemes hang ránt ki. -Elgondolkodtál Silo. Baj van? -Semmi olyan Ms. Pazarlás, amin változtatni lehet. Ne pocsékold az együttér- zésed -Empátia? Ilyesmivel vádolsz? Azt hittem jobban ismersz. Ez sértő- játsza való- ban, hogy a lelkébe tiportam -Tudod nem értelek. Akkor ott a Lórienn erdejeiben mindenre elszánt harcos voltál, mióta itt vagyunk haszonleső üzletasszony, most meg olyan réveteg vagy mint egy vén filobigyó. Nincs értelme. Vagy hát úgy van, ha történt veled valami azelőtt, hogy nos találkoztunk. Milyen démonok él- nek a múltadban?

-Semmi közöd hozzá Moyra. Vagy te szeretnéd, ha arról faggatnálak, hogy valójában házas vagy mégis illegeted magad? Ha beszélnénk arról, hogy mi- lyen viszonyod van az apáddal? -Moyra szemébe fájdalom költözik és elnémul. Utálom magam ezért. Nem tudom miért. De bármilyen mély is ez az indokolat- lan ön utálat nem hagyom, hogy vájkáljanak bennem. -Hogy elnémultál. Semmi közünk egymás… -azt akarom mondani, hogy egymáshoz, de nem jönnek ki a szavak a számon- egymás múltjához- fejezem végül be. -Én csak… Azonban ekkor robaj szakítja félbe. A fogadó ajtaját belökik és katonák nyomul- nak be rajta. Higgadtságot erőltetek magamra holott Moyra fájdalma és a tény, hogy lecsukhatnak enyhén szólva is felzaklat. De hűvösen fordulok a pa- rancsnok felé, mint a hely helyettes vezetője. -Ms Digging… Azonban nem jut tovább mert az ablak ripityomra törik és néhány betörő (akik kellően amatőrök, hogy ne vegyék észre az őröket) mászik be. Mákomra az őrök cse- lekednek és így bármiért is jöttek leáll. Azonban ahogy kimennek egy alak emel- kedik ki a pult alól, kezében fegyverrel. Bassza meg. És lehet, hogy az alak bátyja katona, aki a kezeim közt lelte halálát. Basza meeeg. -Nos kedves Silo nem tom emlékszel-e arra, amit ártottál nekem, de itt az ideje, hogy a fagyi visszanyaljon. Megölted a bátyám. Nos szerintem kellő elégtétel, ha elveszted a barátod bizalmát mert a szánalmas kis üzlete csődbe megy ma -kifújom a levegőt és megkönnyebbült pillantást vetek Moyára. Digging meg fogja érteni- És elveszem tőled azt a csinos kislányt, akire oly boldogan pislogsz. Azzal a pisztoly elsül. Esélyem nincs reagálni. Két opcióm van: kiderítem mi lesz Moyrával vagy visszaszerzem a pénzt. A döntés egyértelmű bár régen az

ellenkezője lett volna az. Az én kis pazarlómhoz rohanok. Akinek csak a karját érte a golyó. Így is remeg a fájdalomtól és sürgősen orvos kell neki, de él. -Szeretlek Moyra -Nem tudom honnan az érzelgősség és pláne a megvilágoso- dás, de mindegy- Akkor is, ha ez rendellenes. Meg se lep, hogy ebben is az va- gyok- mondom miközben átrohanok a városon magára hagyva a fogadót csak hogy a karjaimban tartott nő orvoshoz kerüljön -Már azt hittem sosem mondod ki. Én is szeretlek Silo Azzal elalszik a karomban. Vége

Polina: Digging Egyszer volt hol nem volt egy fehérdémon. Én. De ekkor két dolog lett úrrá elmé- men. Éhes vagyok. És szomorú. Mind a kettőnek ismeretlennek kéne lenni egy olyan halhatatlan lény számára, mint én vagyok. Fehérdémon. Régen milyen szépen hangzott. Aztán jött az a járvány és mindenki belehalt. Kivéve én. Én a fa- jom utolsó képviselője. Azonban engem is legyengített. És most itt vagyok egy í ne- mes faj tagjaként egy erdő szélén. Nem tudom mikor nevettem utoljára. Pedig egykor ez éltetett. Semmi nem olyan, mint egykor. Én sem. Keserű fájdalom és magány. Ez vagyok már csak. Ekkor zsivaj üti meg a fülem. Kacagás és beszél- getés hangja. Tűz pattogása, szalonna sercegése. És számlatan illat. Sör, izzadt- ság, szalonna és valami ismeretlen savanykás dolog. Mégis mi a franc lehet. Odasettenkedek a tűzhöz. A savanykás szag egy edényből árad. Ekkor azonban az egyik vándor észrevesz -Hé, te ott! Mutasd magad! Barát vagy, vagy ellenség? Ha ellenség kotródj innét, ha barát gyere egyél velünk! -Most mi van? Mutassam meg magam? Tessék -lépek a tűzhöz- A többit ti tud- játok eldönteni. Szólítsatok D.-nek. Egyfajta vándor vagyok. Ti? -kedves D. a csukja alatt mi van? Addig nem mondom meg mik vagyunk Felemelem a csuklyám, előkerül a két szarvam és a fülem mögötti apró szár- nyak, meg a fehér hajam -Ez nem lehet… Nem lehetsz az -De igen. Fehér démon vagyok. Nektek barát vagy ellenség? -Azt hittük… Barát hát persze hogy barát. Jómagam Középföldről vagyok va- lósi. Mágus vagyok a nevem Abigail. A társaim innen onnan összeverbuválódott

kalandorok. Táborozunk, szórakozunk, keressük a helyünk a világban. Csatlako- zol? Megtiszteltetés lenne. -Rég nem mehetek szép hazámba, társaim halottak. A helyem nem tudom merre van. Csatlakozom, ha megmondjátok mi az az izé -mutatok a bödönre- és adtok belőle nekem is Erre ők jót nevetnek és adnak a furcsa dologból, amit ők kovászos káposztának ti- tulálnak. Ez az elsőre bizarr dolog pedig még jobb, mint a wcvíz. Szerelem első kóstolásra. És akkor megtaláltam az új célom: elkészíteni a világ legjobb ková- szoskáposztáját Sokat vándoroltam Abigaillel aki azonban pár év után letelepedett a Szürke- vala vagy ahogy én hívom Szürkemarha birodalmában. A szülőhazámban. Onnantól én vezettem a csapatot és kovászos káposzták végeláthatatlan sorát íz- leltük meg. Amíg meg nem neszeltem, hogy a legjobbat a tündék fővárosában keressem. És ez indított el egy másik nagyobb történetbe. Barátok, árulások, hősök és halálok történetébe, szerelmek és háborúk világba. Én azonban hű maradtam a wcvízhez és a kovászos káposztához. Ennyi lenne a rövid kis mesém eleje és szerelmem története Most mondjátok, hogy nem volt érthető, hogy a kaját választottam valami hím- stény egyed helyett. A barátság és az élet élvezése többet ér mind a megfogha- tatlan izé, amit úgy hívnak: szerelem. Vége

Viola: Jelena Aki szerint a hatalom meg a halhatatlanság bármit megér az egy barom. Na- gyon nagy ráadásul. Nemesvámpír vagyok közülük is a rangosabb fajtából. Mégis, ha lenne választásom inkább lennék egyszerű polgár, aki megdolgozik azért amilye van és szabadon alakíthatja az életét, mint az elitek elitjének tagja, aki csak van és az élete felett sincs semmi hatalma. Akinek még a házassága sem a saját döntése. Én és Moyra is azzal töltöttük fiatalságunkat, hogy közösen okozzunk bajt az elitség életében és felkavarjuk a poshasdó állóvizet. Ez amúgy remek időtöltés volt, csakhogy az lett a vége, hogy be akarják kötni a fejünket. Moyra és én egyaránt ágálunk a férjhezmenetel ellen bár egészen más okokból. Legjobb barátnőmnek a házassággal semmi baja csak a férfiakkal. Nyílt titok köztünk, hogy nem érdeklik őt. Engem igen azonban a házasság intézménye, a tény, hogy az életed valaki más kezébe helyezed taszít. Lehet bármilyen jóképű vagy kedves egy férfi ennyit nem ér. Vagy hát ez volt a szent meggyőződésem amíg egy bizonyos seggfej be nem toppant az életembe. Lord Rogyion Igorovics Pokhorov megtestesített mindent, amit megvetek mégis a felesége lettem. Aztán tettem számtalan plusz nagyon sok kísérletet, hogy kinyírjam. Sikertelenül. En- nek egyedüli oka, hogy jóval erősebb, mint én mert míg én hobbiból vívok ő katona volt. Azonban valami csoda folytán Rogyion nem utált meg. Sőt. Mint pár hó- nappal később szembesültem vele amikor az elméjeiben túrkáltam gyakorlás gyanánt, törődik velem. Fontos vagyok neki. Ami teljesen érthetetlen. Ami azon- ban még érthetetlenebb, hogy ez nekem jól esik. Nem kéne, hogy egy olyan alak véleménye érdekwljen mint a férjem. Eleve mások vélményére nem kéne, hogy adjak. Furcsa. Nagyon furcsa. De az egész életem az mióta elmentem arra a

kalandra szóval meg sem lep. Kiderült, hogy a világnézetem hamis meg ilye- nek. Most itt vagyok Valinorban, a ragyogó nyugati kontinensen, Manwe biro- dalmában, hogy megmentsük Andromédát. Most már mondjuk sokadszor. Eleve a lány nem jeleskedik abban, hogy önmagára vigyázzon, de erre rátesz egy lapáttal, hogy a világ bögyéban van. Mi meg szeretjük szóval eddig ki- húztuk a slamasztikából. Most azonban Manwe fogja. Amivel még nemigen tudjuk mit kezdünk. A valák királyáról van szó akkor is, ha egy hazug szörnye- teg. Négyen indultunk el erre a határozottan öngyilkos akcióra. Legjobb barát- nőm Moyra, párja Silo, illetve mi Rogyionnal. Eleinte minden simán ment. Be- jutottunk a szürreálisan védett kastélyba, találtunk egy cselédfolyasót és sikere- sen eljutottunk Manwe lakosztályának bejáratáig. -Most hogyan tovább? -kérdezem suttogva -Szerintem… -Moyra mondandójából azonban vérfagyasztó sikoly lesz amikor egy őr golyója a mellkasába fúródik. Fel se igazán fogom az eseményeked. Az egyik pillatanban a legjobb barátnőm még mellettem állt, a másikban pedig élettelenül fekszik miközben Silo fékezhetetlen düvel ront az őrökre. Lefagytam. Soha nem volt még ilyen. Aztán egyszercsak széttört a kép és zokogva rogytam Moyra mellé. Tudtam, hogy hiába mégis szólongadtam és könyörögtem. Ro- gyion volt az, aki elrángatott onnan. -Engedj el! Vigyél vissza. Nem hagyhatjuk ott- kiabáltam zokogva püfölve a férjemet -Jelena! Ne kiabálj mert meghallják. Moyra meghalt. Nem tehetünk semmit érte. De ha nem tűnűnk el innen akkor mi is meghalunk. Silo bosszúja feltartja őket egy darabig, de nem örökké. -Rogyion hangján érződött, hogy a belőle áradó nyugalom csak erőltetett.

-Nem halhatott meg. Nem. Nem. Ez nem lehet a valóság ez nem… A mondandóm azonban félbeszakadt amikor Rogyion a számra tapasztotta a kezét majd az ölébe kapva rohant végig a folyasón amint idejutottunk. Csak akkot tett le amikor kiértünk a kastélyból. -Mi lesz most? -kérdezem erőtlenül. És üresen. Az egész szürreális. Mintha egy álom lenne, mintha nem az én életem lenne. De az. Ez a valóság és most veszítet- tem el Moyrát és valószínűleg Silót is. A könnyeim újra megindulnak lefele. -Nem mondom, hogy nyugodj meg. Mert nem lehet. Most keresünk egy mene- déket és üzenünk Sauronnak. Aztán várunk. Rogyion visszavisz a szállásunkra. Amikor kifogy belőlem az adrenalin tovatű- nik a zokogásom is. Csak a végtelen űr marad. Rogyion pedig velem van. Két he- tet töltünk a szálláson. A szálláson, ahol eredetileg négyen voltunk. Nem tudom, hogy fogok valaha felállni. Talán segíteni fog, ha elmegyünk innen. Este nem tudok elaludni vagy ha mégis rémálmok gyötörnek. Valahányszot felriadok Rogyion mélykék tekintetével találom szemben magam. Magához ölel és simo- gatja a hátam amíg újra álomba nem sírom magam. 2 hét telik így el. Amikor is este Silo toppan be. A haja véres, koszos és a feje tetejére van tekerve, hogy ne legyen útban. A ruhája szakadt. Igazából minene véres és látszik, hogy annyit aludt, mint én, ha nem kevesebbet. De él. Silo él. -Meneküljetek! -kiáltja rekedt hangon aztán kiugrik az ablakon. Azonban mire felfogom az utasítást Rogyion már lök is be a szállásunk egyetlen szobájába. Egy csapat katona önti el a szobát. Ez az utolsó, amit látok mielőtt be- csapódik az ajtó. A hangok alapján a férjem küzd. Eleinte azt hiszem az életéért akkor azonban nincs értelme, hogy nem jött velem. Aztán leesik. Véd. Védi a szobát, véd benne engem. Egész idáig védett. Aztán csend lesz. Rettenetes csend. A halál

csendje. Óvatosan kémlelek ki. A katonák a földön fekszenek vérbe fagyva. Ugyanakkor… Rogyion is. Odarohanok hozzá, mire ő erőtlenül az arcomra si- mítja a kezét. -Menekülj. Fuss ameddig csak tudsz -hörgi -Nem hagylak itt! -kiáltom elkeseredve -Megszabadultál tőlem. Menj légy szabad. El se kellett volna vegyelek. De már mindegy. Én megkaptam az élettől a szerelmet. Te most kapsz egy esélyt, hogy megtaláld. -Monjda egyre halkabban aztán köhögés rázza meg és vérrel permetez be. -Megtaláltam. Azt hiszem megtaláltam. -Suttogom én is miközben csókot le- hellek a szájára. Nem érdekel, hogy véres. Sosem csókoltam meg a férjem. Meg akarom pecsételni, amit mondtam. Mert szeretem. Szeretem minden múlt elle- nére. Rogyion elmosolyodik. Aztán a szeme azonban lecsukódik. Végleg. Én pedig elhatározom, hogy bosszút állok. Nem tudtam, hogy állok fel a gyászból. Hát így. Gyilkos dühvel. Manwe elvette a férjem. Én elveszek tőle mindent. Hogy amikor odaàt újra látom Rogyiont elmondhassam, hogy megbosszultam. Vége